Állandóról bizonytalan életformára és munkára váltottam. Annyit elárulok, hogy szellemet mozgat és nem hoz sokat a konyhára. Mivel az utóbbi tényező erősen korlátoz, így az irodabérlés sokutcányi távolságban van, viszont az otthoni macskamagányban történő munkavégzés két hét alatt mély depresszióba taszított. Ekkor pörkölődött ki agyamban az ötlet, hogy a kávéházak nyüzsgő zajával fogom ötvözni a munkámat, így végiglátogatom a wifivel rendelkező környékbeli budapesti helyeket. Bárkit szívesen látok ebben az édes melodrámában.
A helyet keresem, ahol megállapodhatok, ahol mostantól, majdnem olyan biztos környezetet kaphatok, mint egy munkahelyen vagy a változatosság vonz? Persze közben felmerül a kérdés, hogy meg tudok e állapodni, és mennyit számít egy biztos közösség? A történet sok szálon fut. Bolygok. Mennyire van szükségem egy biztos közösségre nagyvárosi nőként, hogy jól érezzem magam? Majd kiderül a kávéra járás közben, időm, annyi, mint a munkaidőm. Tik-Tak Aztán lehet, hogy nem fog bejönni a melocafe életforma, egy próbát és néhány kávéház látogatást megér.
És persze városi szinten is felmerül pár dolog.
Egyáltalán mik az illemszabályai ennek a régi-új munkaformának a budapesti térben? Vajon befogad majd a pesti kávévilág? Lehet, így alkalmi munkatársakat találni? Vagy a szúrós szemű, netán segítőkész pincérek lesznek a beszélgetőtársak? Persze lehet, hogy a kérem a számlát és a tessék mondani van itt wifi kifejezésen túl nem sokat fogok trécselni:-) Egyenlőre sok a kérdés és kevés a válasz bennem, így elindulok, vagy inkább megyek tovább. Start.
