MelóCafe

Sunny Corner Bar and Restaurant

NEM.. Még egyszer mondom, NEM Sunny tehet róla. Én bűnöm, én igen nagy bűnöm. Tudtam, hogy a tokány rossz, nagyon rossz, mindig utáltam. Nem bírja a kényes gyomrom. De hát ez volt a déli menü értsétek meg! És azt is értsétek meg, hogy nem volt annyi eszem, hogy elolvassam, hogy mi a menü, megszédített az 1100 Ft-os csomag ár. Akció volt!! Utána persze szédületes volt, meg dübörgő gyomor. Ezt leszámítva, meg, hogy még mindig kóválygok tényleg jó a hely:-) Kedves volt a modern designhoz passzolóan fekete dresszkód szerint öltözött pincérnő, többször de nem tolakodóan kérdezte kérek e még valamit, ráadásul direkt, olyan helyre ültetett, ahol be tudtam dugni a konnektorba a laptopom, hagyott dolgozni a legnyugisabb sarokban. Igaz az asztalon nyugvó modern futóterítő zavarta az egerem, de ügyesen elpakoltam. Állíthatom, hogy nagyban támogatják, eme neve ellenére nem annyira napos helyen a melocafet. Ráadásul egy tükör volt velem szembe, így munka közben még magamba is nézhettem. Minden ragyogó volt, a cappuccino finom, rálátás szembe a parlamentre.  Valahogy úgy jellemezném, hogy volt ez a tokány érkezése előtti vidám munka időszak, amikor még minden sunny volt, aztán beborult a hely. A színek megfakultak, a laptopot lecsuktam és a női mosdó piktogramra fókuszáltam.  

Az eset kísértetiesen emlékeztet egy hét éve Nantesban történt ballépésemre, mikor is a francia család, akiknél pár hónapig tengettem gondtalan napjaim kedvesen meginvitált a város legdrágább és legpatinásabb éttermébe a Le Cigale (Tücsök-be), ahol még a pincérek is XIV. Lajos korából származtak.  Aznap délután már kevesebbet ettem, hogy este kiélvezhessem a francia gasztronómia csúcsát. Ezen fejedelminek induló estén hiányos nyelvismeretem és a francia konyha áldozatává váltam.  Ki a franc tudta négy év gimnáziumi francia óra után, hogy, hogy hívják a különböző húsfajtákat ? Csak pislogtam nagyokat, mikor megérkezett a hely eleganciájának megfelelően tálalt  és általam rendelt birka szeletem, és ekkor első meglepetésem után már tudtam, hogy nagyon nagy és komoly felnőtt feladatot kaptam odafentről, ugyanis egy olyan húsdarabot kell megennem, amelynek már az illatától is kiver a víz, miután allergiás vagyok ennek a szegény, kívülről aranyos beeeeező állatnak a húsára. Falatonként letolt szenvedésbe torkollott az este, miközben a kedves francia család sugárzott a boldogságtól, hogy ilyen szuper helyre hoztak. Pfúj de szép este volt.

Na, de térjünk vissza Nantesból Budára. Anna gyűlöli tokányt, tokány gyűlöli Annát.

És akkor ezzel a vidám nótával buszúzom Sunnytól, jelezvén, hogy már nem haragszom, megbocsájtottam magamnak: Sunny your so true I love you.

https://www.youtube.com/watch?v=F2Dq2jH1L3w&feature=related

Melocafe skála

Adottságok: modern design, ingyen wifi van, modern asztal, kényelmes szék, fincsi cappuccino, olcsó déli menü(ne válassz, olyan ételt, amire allergiás vagy), nagyon támogatják a melocafet, kedves kiszolgálásJ

 Jóérzés pontszám: Tokány előtt: 9 Tokány után: 0

Lokálpatriotizmus szele a kávézóban: 5 (környéken dolgozók)

Más Melocafesok (laptopon dolgozók) száma: 1

MeloCafe pontszám (10-es skála): 8

Hol van? : 1027. Bp. Bem rktp. 30.

Harmadik állomás: Moha Kávézó és Galéria

Öko minden, natúrfa,

de jó kis hely ez a Moha

és a záró rím: Hahaha:-).

Megszületett a dedó intro műfaja:-), de mégis ezzel a vidám sorral jellemezném a napot, melyhez az újbudai Moha kávézó is hozzátett egy banánturmixal, egy bodzás limonádéval és egy padlizsánkrémmel. Kiitos! Moha és nevető pincérei, mondanám finnül, mert a hely designja, letisztult formáival, szemet hunyva a pult katalán beütése felett, nagyon az északi designra hajaz, amit naaagyon kedvelek.

És, hogy hogyan jön össze az élő moha fal, a zongora és a vállfán logó estélyi? Nem tudom, de nem boncolgatom, hiszen a munkakedvemre nagyon jól hatottak. Mellettem is bőszen kalimpált valaki a laptopján, nem látván, hogy eközben a nyakában fém csont ékszert viselő törpe uszkár fajtájú, fehér, bodros, sátortető fejes kutyája könyörgő tekintetével a padlizsánkrémes szendvicsemért esedez. Úgy látszik, hogy ez a hely, annyira öko, hogy még a kutya is vegetáriánus:-), vagy itt ébredt rá, hogy az. Lehet, hogy a zöld fal hatott rá…

Azért a menü szerencsére nem vega, így délben sok környékbelit vonz be a 890 Ft-os, a mellettem ülő hangos dicséretét kiérdemlő oldalas és barackleves.  Én csak az oldalas látványát tudom dicsérni és a pincérnőt, aki nem csalás nem ámítás, NEVET és láthatóan szereti a munkáját és a vendégeket. Ritkaság ez a morcosok országában és reményre ad okot mindnyájunknak, hogy elérkezik egyszer az az idő, mikor ez lesz a megszokott mifelénk. A szomszédsági kapcsolatok itt is élők, a pincérnő több betérővel megtárgyalja a törzsvendégnek számító szomszéd néni ügyét. Városi zene ez füleimnek, ugyanúgy, mint a Bartókon csilingelő villamos.

Idillemnek és munkámnak egy áramszünet vetett véget, mely a wifit kiüti, a mosdót sötétségbe borítja, engem pedig figyelmeztet, hogy odaérjek a megbeszélt találkozómra. Nem facsarom tovább a szót.  Öko veled Moha és nevessünk együtt pincérek!

Melocafe skála

Adottságok: világos, tiszta, ötletes design, élő páfrány fal, wifi van, modern natúrfa asztal, kényelmes szék, fincsi turmix, olcsó és finom déli menü

Jóérzés pontszám: 10

Lokálpatriotizmus szele a kávézóban: 9

Más Melocafesok (laptopon dolgozók) száma: 2

MeloCafe pontszám (10-es skála): 10

Térkép: Bp. XI. ker. Bartók Béla út 11-13

Tegnap a Normafa Cafeban, az XII. kerület Eötvös utca és a Hegyháti út sarkán egy közért melletti kis modern cukiban töltöttem én és hűséges laptopom a délutáni munkaórákat a város egyik tetején. Nyugi, pár ember, jó levegő, erdő és szép idő. De jó volt nekem:-) A cappuccino és a dobos torta közül az előbbi volt a finomabb. A teraszon egy árnyas kis rattan asztalnál ültem, a többi asztalra odatűzött a nap. Igaz, szendvics a hirdetőtábla ellenére nem volt, de a dobostorta kárpótolt, nincs is jobb, mint egy dobostorta ebéd:-). Csakhogy részletezzem: Előétel: A dobostorta teteje Főétel: a piskóta  csíkok Desszert: a torta tölteléke:-).

Halk zene szűrődött ki bentről, enyhe utcazaj. A pincérlány kedves volt, nem volt tolakodó, jelzem lehet, hogy ő is unatkozott a munkája felett, nyugodtan dolgozhattam volna, ha úri kedvem ezt diktálta volna:-) Valószínűleg elbódított a teraszon az erdeifenyő illat, ami mediterrán tájakra repítette orromat és a képzeletemet, így a laptop billentyűzetét nem túl sűrűn kopogtattam:-).  Ej, bárcsak ráérnénk holnap arra még…  

Viszont, ami a fenyőillatnál is jobban megfogott az a helyi lokálpatriotizmus, jó szomszédsági viszony, ami megdöbbentően hatott rám ezen az elegáns környéken. Sérült fiatalok ültek a kávézóban, fagyiztak és sűrűn köszöngettek nekik a szomszédos közértbe siető helyi lakosok. Mini falu a luxus környéken, valódi érzelmekkel, elfogadással és törődéssel. Előítéleteim nagy zajjal törnek darabokra. Lehet, hogy már, ezért a mai élményért  megérte a kávéházra váltani az irodáról? Hol láttam én eddig ilyet az iroda négy fala között? És hol nem haladtam ennyire a munkámmal:-)?

1290 Ft-ot fizettem egy limonádéért, egy cappuccinoért és egy dobos tortáért. Jelzem a lelkiismeretemnek és mindenkinek, aki ugyan nem kérdezte, hogy reggel futottam harminckét percet. Verejtékkel dolgoztam meg a tortámért. Talán még visszatérek később erre a helyre, ha úgy adódik, hogy a nagyvárosi elmagányosodás lesz úrrá rajtam.

Melocafe skála

Adottságok: nyugalom az van, wifi az nincs, rattan kis asztalkák, finom cappuccino, nem rossz süti, fagyi

Jóérzés pontszám: 10

Lokálpatriotizmus szele a kávézóban: 10

Más Melocafesok (laptopon dolgozók) száma: 0

MeloCafe pontszám (10-es skála): 8

Egy szép szerdai nap délutánjának négy óráját töltöttem a Szilágyi Erzsébet fasor árnyas kis helyén a János kórház szomszédságában. A kiszolgálás kedves volt, a pincér lányok érdeklődtek, hogy mit kívánok.  A tolakodásnak semmilyen gyanúja nem merült fel, nyugodtan tudtam dolgozni, semmi szúrós szem, meg, hogy miért üldögélsz itt három órája a limonádéd felett. Összesen egyszer kérdezték meg, hogy kérek e még valamit. A zene kint a kerti részben nem volt zavaróan hangos, sőt inspirált:-). Végre az árnyas fák magányában tudtam haladni a munkámmal. igen!! Árak és ízek: egy limonádét és egy cappucinót hörpöltem nagy megelégedésemre, hörp. Fizettem: 1100Ft. Enni is lehet. Középár. Hideg zöldborsó krémleves: 690 Ft.

Akik, nem merülnek el mélyen mélyen a munkájuk nyújtotta örömáramlatban lásd Csíkszentmihályi Mihály Flow with me!, azoknak problémát jelenthet a három irányból jövő közlekedési zajforrás, úgymint villamos, fogaskerekű és a Szilágyin zúgó autók, de engem ma momentán nem zavart, így is jobban jött az ihlet, mint otthon a macskás magányban. miáuuu

Volt két hozzám hasonló kávézóban dolgozó kisördög, ez megnyugtatta félős nyuszi lelkemet. Gyertek többen is bátran, ide még visszatérek, mert jó, így melegben a kert, csilingel a villamos és közel van. Bázis. Helyes közepesen alteros fiúk és lányok, kulturált budai kerthelyiség, egész jó melocafe adottságok.

Melocafe skála

Városi élet: az úton hallottam az autósok anyázását a dugóban, villamos és fogaskerekű nyikorgás, zene, halk trécselés

Hangulat: jó, jobb volt mint, otthon dolgozni, nem volt tömeg

Kiszolgálás:jó, kedves, nem tolakodó, békén hagytak, wifi rendben

Adottságok: jó wifi, stabil asztal, finom limonádé

Más melocafesok (kávéházban laptopon dolgozók) száma: 2

Hely melocafera alkalmassága (10-es skála): 7

Állandóról bizonytalan életformára és munkára váltottam. Annyit elárulok, hogy szellemet mozgat és nem hoz sokat a konyhára. Mivel az utóbbi tényező erősen korlátoz, így az irodabérlés sokutcányi távolságban van, viszont az otthoni macskamagányban történő munkavégzés két hét alatt mély depresszióba taszított. Ekkor pörkölődött ki agyamban az ötlet, hogy a kávéházak nyüzsgő zajával fogom ötvözni a munkámat, így végiglátogatom a wifivel rendelkező környékbeli budapesti helyeket. Bárkit szívesen látok ebben az édes melodrámában.

A helyet keresem, ahol megállapodhatok, ahol mostantól, majdnem olyan biztos környezetet kaphatok, mint egy munkahelyen vagy a változatosság vonz?  Persze közben felmerül a kérdés, hogy meg tudok e állapodni, és mennyit számít egy biztos közösség?  A történet sok szálon fut. Bolygok. Mennyire van szükségem egy biztos közösségre nagyvárosi nőként, hogy jól érezzem magam? Majd kiderül a kávéra járás közben, időm, annyi, mint a munkaidőm. Tik-Tak Aztán lehet, hogy nem fog bejönni a melocafe életforma, egy próbát és néhány kávéház látogatást megér.

És persze városi szinten is felmerül pár dolog.

Egyáltalán mik az illemszabályai ennek a régi-új munkaformának a budapesti térben? Vajon befogad majd a pesti kávévilág? Lehet, így alkalmi munkatársakat találni? Vagy a szúrós szemű, netán segítőkész pincérek lesznek a beszélgetőtársak? Persze lehet, hogy a kérem a számlát  és a tessék mondani van itt wifi kifejezésen túl nem sokat fogok trécselni:-) Egyenlőre sok a kérdés és kevés a válasz bennem, így elindulok, vagy inkább megyek tovább. Start.